Sóstó Természetvédelmi terület, Székesfehérvár
A székesfehérvári Sóstó és környéke közkedvelt pihenő-üdülő terület. Módszeres fejlesztését a XIX. Század során kezdték el, az 1900-as évek első felében üdülőkultúra jött létre a gyógyhatású tó mellett.
Kedvelt pihenő- és kirándulóhelyvolt, ahol árnyas parkok, ligetek kínáltak pihenési lehetőséget a város lakóinak, a tavon pedig csónakázni lehetett. 1913-tól kezdve a tó déli részébe folyamatosan kommunális szennyvizet vezettek, amiatt a székesfehérvári tó egész területe elmocsarasodott. A későbbiekben szovjet katonai bázis, majd az ipari üzemek tevékenységei szűkítették az értékes élőhelyek nagyságát. A Sóstó szomszédságában lévő homokbánya országos védelmet kapott.
A tavat és környékét a következő évtizedekben elhanyagolták, egy része a város szennyvíz-ülepítőjévé vált. Székesfehérvár Sóstó településrésze hosszú ideig a város szégyene volt, elhanyagoltsága és kizsákmányolása miatt. 2000-ben megszűnt a területre a szennyvíz bevezetése és ezzel egyidőben elkezdődött a folyamatos javítás, szépítés.
A gondoskodás nem véletlen, a területen található homokbánya már régóta természetvédelmi terület az itt fészkelő ritka, védett madarak és egyéb állatok miatt. A Sóstó madárvilágában a szárcsák, a réce-, vöcsök- és poszáta-félék mellett a nagykócsag, a fehérgólya, és a barna rétihéja is előfordul. A területhez tartozik a 121 hektáros Homokbánya, ahol számtalan botanikai ritkaság van. Szárazságtűrő növényzetének védett fajtái az orchidea-félék (kosborok), a homoki nőszirom, a békakonty, a pókbangó és az érdes csüdfű
Az utóbbi években tanösvényt hoztak létre ezen a területen, ami a székesfehérvári tó jellemző pontjaira vezet el.
A székesfehérvári 92,7 hektáros Sós-tó természetvédelmi terület. A hozzá tartozó területtel természeti értékei oktatási, nevelési feladatokra, valamint pihenés és ökoturizmus céljára is alkalmassá teszik.
