Püspöki Palota Székesfehérvár

A székesfehérvári Püspöki palota 1780-1803 között épült a középkori Nagyboldogasszony-bazilika romjainak felhasználásával. A középkor során a magyar állam egyik legfontosabb és legszentebb helye volt. Ennek oka, hogy a székesfehérvári templom épületében őrizték a magyar koronát és felségjelvényeket, emellett számos királyt itt koronáztak meg és temettek el. Székesfehérvár 1601. évi ostroma során a templom megsemmisült, mivel a benne tárolt lőpor felrobbant. Maradványát a város és és a püspöki palota újjáépítése során használták fel.

A palota építője valószínű Riedel Jakab volt. A copf stílusú palota kitűnő arányaival, természetes és áttekinthető tagoltságával finom részletképzésével egyike az ország legjelentősebb copf stílusú alkotásáinak.

A középrizalitot nagy háromszögletű oromzat zárja le, ebben dúsan díszített barokk püspöki címer látható. Székesfehérvár második püspöke, Milassin József barokk címere. Kétfelől az oromzat tetőrészén egy-egy könyökére támaszkodó, kőből faragott fekvő nőalak van. A tető szélét kőfal díszíti puttókkal és urnákkal. A főhomlokzat dísze a hat pár korinthusi fejezetű falpillér, melyeket középen rátétes rozetták és füzér hangsúlyoznak. A palota két sarka fölött kőbábos attika ül, rajta vázák között egy-egy puttócsoport. Az épületet dekoratív manzárdtető zárja le.  

A palota belső berendezésében az empire és a biedermeyer stílus érvényesül. Az ebédlőben látható klasszicista falképek a XIX. század első felében készültek.

Jelentős, mintegy 40 000 kötetre tehető könyvára van középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal.

A palotakert egészen a várfalig ér, ami a Várkörutat szegélyezi. A kert részben a középkori bazilika északi hajóját fedi, részben a bazilikához csatlakozó még feltáratlan kápolnákat és királyi épületeket rejti magában.