Székesfehérvár, történelmünk alapköve
Székesfehérvár városa sok szempontból egyezik a magyar történelemmel. A középkori királyi központból vált hódoltsági központtá, majd a reformkor egyik bázisa. Az első világháború előtt reprezentálta a dualizmus alatti fejlődést, majd a 20. században kulturális, ipari és közlekedési központtá válva kialakította saját szerepét, a városét, amely őrzi múltunk értékeit.
A fehér várra alapozott székhely
A várost Géza fejedelem alapította, majd fia, I. István alatt vált királyi központtá. A város neve a királyi vár fehér építőköveire utal. Ez volt 1543-ig a királyok koronázó városa. A szertartást a bazilikában tartották meg, amely ma romkertként nemzeti emlékhely. Számos uralkodónk és családtagjai is ide temetkeztek. A mohács utáni évszázadok során a bazilika elpusztult, majd csak 1862-től kezdték el feltárni. 1938-ban, Szent István 900-ik évfordulója alkalmából alakították ki látogathatóvá Lux Géza tervei alapján.
Székesfehérvár nem csupán királyi székváros, de a szentföldi zarándokok számára állomáshely, a szerzeteseteknek vallási központ, a kereskedőknek pedig forgalmas piacot jelentett. Ennek az időszaknak a szemtanúi azok a várfaldarabok, amelyek a belváros több pontján is meg lehet találni. Ezeknek köszönhető az is, hogy 1242 tavaszán a mongol hódítók nem tudták bevenni a várost. És a középkori város virágzása egészen 1490-ig tartott, amikor a Mátyás halála utáni trónharcok idején I. Miksa, Német-római császár csapataival ostrom alá vette, majd kifosztotta.
Átalakuló város átalakuló korban
1543-ban Székesfehérvár a törökök kezére került. Több templomot is dzsámivá alakítottak át, így például a még álló, és egyben Székesfehérvár legrégibb épületének számító Szent Anna kápolnát is, amelynek hátsó tetején még mindig áll a félhold. A 18. században a magyarok lassan visszatelepültek, de nagy számban érkeztek németek is. Megindult a város újjáépítése. Számos barokk-rokokó stílusú főúri és polgári lakóház épült, amelynek egyik jó példája a Hiemer-ház. Majd amikor 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette a várost, a püspöki palota az egykori bazilika még épp köveit használták fel. A város középkori szerkezete azonban még az 1840-es évekig fennmaradt, ezután a helyi mocsarak lecsapolásával Székesfehérvár terjeszkedni tudott.
Fejlődés a 19. és 20. században
Székesfehérvár a reformkor egyik bölcsője lett. Már 1814-ben a városi tanács döntött arról, hogy a latin és a német mellett magyart is hivatalosan használhassák. Ezekben az években lendült fel a város kulturális élete is, kaszinók és különböző egyesületek megalakulásával. Az 1860-as években kiépült a vasút, 1895-ben pedig megnyílt a város első közkönyvtára.
Ez a fejlődés újabb lendületet kapott egyrészt 1938-ban, a Szent István-emlékév apropójaként, másrészt ebben az évtizedben alakult ki a városban a modern gyáripar. Csitáry G. Emil polgármester, Hóman Bálint, Szekfű Gyula és Szabó Dezső történészek, valamint Klebersberg Kuno hozzájárulásával a város valóban kulturális ékköve lett a Trianon sokkjából éledező Magyarországnak. Ezt a szerepet tölti be ma is, miközben jelentős ipari és közlekedési központtá is vált.
Szerző: Berkes Márton
Blog
